Történetek, tanmesék

A feneketlen koldulócsésze

Egy reggelen a császár épp indult volna egy könnyed reggeli sétára, amikor találkozott egy koldussal. Megkérdezte a koldust: – Mit kívánsz? A koldus nevetni kezdett és így válaszolt: – Úgy kérdezed ezt, mintha teljesíteni tudnád a kívánságom.

Az uralkodót módfelett sértette a válasz.

– Hát persze hogy teljesíteni tudom a kívánságod! Mondd csak el!
– Gondold végig, mielőtt bármit is megígérnél! – válaszolta neki a szerzetes, aki a császár tanítómestere volt egyik előző életében. Bár az uralkodó akkor nem érte el a megvilágosodást, mestere megígérte neki, hogy újra találkozni fognak.

Bármit teljesítek, amit csak kívánsz, én egy nagyhatalmú császár vagyok, mi olyat kívánhatnál hát, amit ne tudnék megadni neked? A szerzetes így válaszolt: – Ám legyen. Látja felséged ezt a kolduló csészét? Meg tudná tölteni valamivel?

Ekkor ülönös dolog történt

A császár hívatta is a vezérét, és meghagyta neki, hogy töltse tele a koldulócsészét pénzzel. Elővett egy zacskó pénzt, és beletöltötte a koldulócsészébe. Igen ám, de ahogy belekerült a pénz a csészébe, azon nyomban el is tűnt. Hozatott egy zsák pénzt, az is eltűnt a csészében.

A hír hallatán csakhamar óriási tömeg tolongott a császári palota körül. Most már az uralkodói tekintély forgott kockán. A császár így szólt: – Legyen bár az egész birodalmam a tét, készen állok, de nem szenvedhetek vereséget egy koldustól!

A császár kincstárai kiürültek és eltűnt a sok gyémánt, arany és smaragd. A koldulócsésze feneketlennek látszott. Szó szerint minden semmivé foszlott abban a pillanatban, ahogy beletették.

Végül eljött az este és a császár leroskadt a szerzetes lábai elé.

– Tiéd a győzelem, de mielőtt elmennél, kérlek,árulj el nekem valamit!

– Miből van ez a koldulócsésze? A szerzetes nevetett egyet és így szólt:

– Nem titok, a koldulócsésze az emberi tudatból készült, egyszerűen az emberi vágyakból áll. (Buddhista tanmese)

A legszebb aranyozott szobrok